„Kapj el hulló csillagot, / Ejts teherbe egy tököt, / Súgd meg, hol a tűnt napok, / Vagy ki patkolt ördögöt, / Hableány hol zeng, s mi segítsen, / Hogy az irigység ne csípjen, / S hol kél / A szél, / Mely tisztes lelket segél.
Furcsa dolgokra vagy itt, / Vonz, ami nem látható? / Vágtass tízezer napig, / Míg nem hull hajadra hó, / S elidőzve a csodáknál / Esküdj meg, hogy sose láttál / Oly szép / Nőt még, / Akiben lobog a hűség.
”
Nagyon sokat szemeztem ezzel a könyvvel. A pár évvel ezelőtt bemutatott Miyazaki-film nagyon tetszett és azóta is az egyik kedvencem, ezért attól tartottam, hogy ha a könyvet elolvasom akkor valahogy rombolja a bennem kialakult képet róla. De kellemesen csalódtam. Igaz, hogy a könyv és a film nagyon sok ponton eltér egymástól, de ez egyáltalán nem csökkenti az élvezeti értékét egyiknek sem. Bár be kell, hogy valljam most már egy picit jobban tetszik a könyv… A történet röviden:
„Ingary földjén, ahol a hétmérföldes csizmák és a láthatatlanná tévő köpenyek tényleg léteznek, Sophie Hatter felhívja magára a Puszták Boszorkányának figyelmét, aki átkot szór a lányra. Sophie-nak nem marad más választása, mint hogy az egyetlen helyre menjen, ahol segítséget kaphat Howl varázsló vándorló palotájába. Ám Howlról azt híresztelik, hogy megeszi a fiatal lányok szívét és kiszívja a lelküket.”
Tulajdon képen egy gyerekeknek készült mese. Kitalált világgal és olyan hősökkel, akik csodás képességekkel rendelkeznek. De hát ezt mind tudjuk… :) Ami eltérés említhető a film és a könyv között, hogy a filmben szereplő elég hangsúlyos háborús vonal itt nincs meg és ez, hogy őszinte legyek nekem nagyon tetszik. Más részről itt sokkal többet megtudunk a szereplőkről. Honnan jöttek, kicsodák is valójában és a jellemábrázolás is sokkal árnyaltabb. Aki gonosz az tényleg gonosz, ölni is képes. Tehát a Puszták Boszorkánya nem egy idős öreg néni, aki, miután a királyi mágus megfosztja az erejétől már nem árthat senkinek. Itt tőle tényleg parázunk, mert fifikás és őrült egy némber. Howl ugyanaz a piperkőc, mint a moziban, csak itt azért többet mutat magából. Ami számomra még nagyon aranyos és szeretett dolog az Howl és Sophie kapcsolata, a folyamatos évődéseik.
Többszöri elolvasást kíván a történet, ami, ha belefeledkezel és ez bizony nagyon könnyen megtörténhet teljesen elvarázsol. Nagyon jól van megírva és nagyokat lehet rajta nevetni és a szereplőkkel együtt izgulni. Bár ez nagy részben a fordító érdeme is, ezért a kiadó büszke lehet magára, mert nagyon jól választott. Elviekben jön a folytatása is. Legalábbis a könyv hátulján lévő kis részlet erre enged következtetni. Bár úgy láttam, hogy itt már teljesen más történtet és szereplők lesznek. De szerintem azért ez is kiolvasandó lesz majd. A sok pozitívum ellenére egy negatívumot meg kell említeni, az pedig a botrányos borító. Igaz, hogy a külföldiek se olyan hejj de szépek, viszont azt nem hiszem el, hogy nem tudtak volna egy előnyösebb borítót összeállítani.
Eredeti cím: Howl’s Moving Castle
Kiadó: Pongrácz Kiadó, 2010
Fordító: Laukó Viktória
2. és 3. kötet is ilyen jó. Howl és Sophie azokban is sokat szerepel. :)
VálaszTörléshohó! Jó, hogy mondod, mert eddig csak azért nem olvastam el őket, mert azt hittem, hogy teljesen más szereplők és róluk nem hallani többet. De akkor elolvasandók. Egyébként ehhez a részhez képest milyenek? Jobb/rosszabb?
VálaszTörlés