Pittacus Lore - Negyedik

5-6 kristály a 10-ből


"(…) aki nem tanul a történelemből, az arra kárhoztatik, hogy megismételje. De másodszorra már sokkal nagyobbak a tétek."


"Kezdetben kilencen voltunk.
Elsőt Malajziában ölték meg.
Másodikat Angliában kapták el.
Harmadikkal Kenyában végeztek.
Hatan maradtunk. Most én következem:
A Negyedik.

A Lorienről érkeztünk a Földre, tizenkét évvel ezelőtt. Úgy nézünk ki, mint ti. Ugyanazt a nyelvet beszéljük. Köztetek élünk. De másmilyenek vagyunk. Olyan hatalommal rendelkezünk, amiről nem is álmodhattok. Elképzelni sem tudjátok, milyen erősek és gyorsak vagyunk. Hozzánk hasonló szuperhősöket eddig csak filmekben vagy képregényekben láthattatok - de mi valóban létezünk.
Eredetileg az volt a tervünk, hogy felkészülünk, megerősödünk, aztán egyesült erővel legyőzzük ellenségeinket. De megtaláltak minket, és most vadásznak ránk. Állandóan menekülnünk kell. Meghúzzuk magunkat, rejtőzködünk, elvegyülünk, láthatlanná válunk. Úgy élünk köztetek, hogy nem is tudtok róla.
De ők tudják."


Alapjában véve jó történet és csak a szőrös szívűségem miatt adok neki ilyen alacsony pontszámot, de most többre nem futja.
Az alapsztori, hogy Negyedik (John) bolygóját lerombolta egy agresszív faj, ami kipusztította az ottani civilizációt és kiszipolyozta a bolygó készleteit, totál lakhatatlanná téve azt. És ez a faj most a Földre pályázik, de előbb még meg kell találniuk a 9 lorieni Védőből még életben lévő hatot, hogy elpusztíthassák őket és megindulhasson a sáskajárás a Föld ellen is. És mivel egy védő varázslat miatt csak szépen sorban tudják őket eltenni láb alól, ezért a figyelem most Negyedikre terelődik.
Erről is most jött ki a film változat pár hónappal ezelőtt, de jó szokáshoz híven először a könyvvel kellett végeznem utána jöhetett a könnyebbik műfaj.
Végignéztem és nem is kétséges, hogy melyiket választanám közülük. Naná, hogy a regényt! Kidolgozott és részletes. Na nem egy Háború és Béke de egész jó. Érdekes fordulatok vannak benne felvázolva és a Henri által őrizgetett láda nekem nagyon piszkálja a fantáziám, hogy mik lehetnek benne. A cselekmény rendkívül izgalmas, alig bírtam letenni és rohamtempóban haladtam végig rajta. Igaz, hogy pár dolgot előre lehet sejteni, de attól még a Pandora-szelencéje effektus érződik, vagy legalábbis én ahhoz hasonlítanám. Az egyetlen dolog amit negatívumként említenék, hogy a romantikus szál, ami a tipikus kiskamasz szerelem kicsit idegesített. Jó nem arról van szó, ki lehet bírni és hála a jó égnek közel sem olyan ömlengős, mint a Twilight.  Vagy az írás vagy fordítás volt ami döcögősebbé tette nem tudom, de akkor már forgattam a szemem, mikor Sarah poénként sokadjára is John karjába boxol (szerintem igazán lehetett volna finomítani ezen szinonímákkal vagy valami).
A filmmel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy a szereplőválasztás találó, csak Hatodik ellenszenves kicsit az arroganciájával. De amúgy oké. A szörnyetegeket veszett jól megcsinálták (kivéve a kiméra), én a könyv alatt nem is igazán tudtam őket vizualizálni magamban, de itt ütött a grafikájuk. A szereplők idősebbek mint a könyvben és a szerelmi szálat jól hozták elő. Nem csöpögős és nem is az a számomra idegesítő egymáson lógás. Ami szerintem rossz, hogy túl hamar lepörgetik az eseményeket. Alig 1-2 nap az egész cselekménysor és hogy a képességekbe kicsit(!) belekevertek. Nem húzom le annyira, mert nézhető egyszer-kétszer, de szerintem nyomába sem ér a könyvnek. Bár azért kíváncsi leszek, hogy a következő részeket hogy oldják majd meg.

Eredeti cím: I am number four
Kiadó: Cartaphilus Kiadói KFT.
Fordító: Illés Róbert, 2011