"Azt hiszem, vannak a „szokásos" helyzetek, és van az, amikor az embert egy nagyon izmos, nagyon magas és nagyon dühös orosz pasas szorongatja."
Nagyon sokáig úgy voltam ezzel a könyvvel, hogy "na ne máár! Megint egy vámpíros-iskoláslányos-szerelmes-romantikus. Pföjj..." Aztán egyik beadandó írás közben, nézelődtem Szandra könyvespolcán és miután ő nagyon jókat mondott róla, akkor egye fene alapon én is elolvasom.
Most már bánom, hogy nem egy kicsit hamarabb találtam meg ezt a könyvet. Kicsit Harry Potter hangulatú nekem, enyhe, de tényleg nagyon enyhe AB beütéssel.
"A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk."
Hogy az igazat megmondjam, kellemesen csalódtam, mert egy igen érdekes és fordulatos könyvet kaptam a fenntartásaim ellenére. A vámpír-világ amit lefestett izgalmas, tele politikai intrikákkal és a szláv mondakör felvillantásaival. Amadea, anno úgy írta, hogy ez, hogy az írónő rendesen beleásta magát a mitológiába és hátteret ad a regényfolyamnak külön is örvendetes dolog. Én is így vélem és egy nagy piros pont a részemről, mert az olyan sztorikat amik nem csak vannak és lógnak bele a vakvilágba én is kifejezetten szeretem (bár, ki nem...). A szereplők szimpatikusak és szerethetők. Ami miatt pedig végleg belopta magát a szívembe az a Lissa és Rose közti erős és feltétel nélküli barátság. Ilyenek voltunk mi is anno gimnazista korunkban egyik barátnémmel. Rose tűzről pattant jelleme pedig nagyon közel áll hozzám.
Na szóval az alap szitu: vámpíréknál igen erős hierarchia uralkodik. Királynő fent, alatta pedig a 12 uralkodó család, akiknek a csemetéi a fent említett suliba, a Szent Vlagyimirba járnak, a dampyrokkal együtt, akik a jó vámpírok, a mora-k testőrei. Vannak aztán a striga-k, akik a rossz vámpírok. Ők az ősellenség, és ellenük képzik ki a dampyrokat a suliban, hogy meg tudják védeni a morákat az életük árán is. A strigák itt a klasszikus értelemben vett vámpírok, akiket éget a nap, rettenetesen erősek, gonoszak és kötelességtudóan vörösen világít a szemük (no comment...). Úgy lesz valakiből striga, hogy táplálkozás közben megöli azt akiből épp szívja a vérét. Ahogy Anne Rice mondaná, magával ragadja a halál, az adott vámpírt és ő is feldobja a pacskert. Na már most ezek a strigák veszett módon zabosak a mora-kra, valószínűleg azért, mert az ő vérük által lesznek hallhatatlanok, hiszen mint tudjuk az már evidens, hogy a vámpírok vére sokkal erősebb a másik számára. Ennek következtében a mora-k száma nagyon megcsappant, kihaló félben vannak a strigák miatt. Jah és azt majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy a mora-k képesek az elementál mágiára. Minden mora kapcsolatba tud lépni, egy alap elemmel, hogy erőt merítsen belőle. Például Lissa egyik barátja tűzmágus. De amint egy mora, strigává válik elveszti ezt a képességét.
A történet nagy része az akadémiai területén zajlik, még sincs olyan részletesen lefestve az épület és az azt körülvevő környezet. Értem én, hogy itt nem ez a lényeg, de azért egy kicsit hiányoltam a gótikus boltíveket és a katedrális szerű megjelenést, ami ilyen helyeken kötttelező. Plusz, nem volt olyan részletesen kifejtve, ez a striga vonal. Gondolom, majd a későbbi részekben ez pótlódik, mert jó lenne többet megtudni róluk is.
Nekem tetszett a könyv és kíváncsi vagyok, mi fog kikerekedni ebből a történetből a következő könyvek alatt, úgyhogy rákerültek az elolvasandó listára.
Eredeti cím: Vampire Academy
Kiadó: Agave Könyvek
Fordító: Farkas Veronika, 2009
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése