10/9 pilóta satyek
"Az ember a japánoktól várná, hogy suttyomban, egy pudvás pagoda alatt, valahogy a Fuji oldalában csészealjakat fejlesztenek ki….
..,szóval a japánok elég perverzek ahhoz, hogy egyszer csak, minden előzetes figyelmeztetés nélkül ott lebegjenek az ember feje fölött egy elcseszett ufóval"
Hát gyerekek, most teljesen őszintén mondom, hogy nagyon rég röhögtem ilyen jót könyvön.
"Ettől rettegett az egész bolygó már legalább egy évszázada: hogy megjelenik egy idegen faj az űrből, és nekiáll kiirtani minket. A faj megérkezett. Első dolguk volt szétlőni Manhattant, és nemcsak Amerikára, hanem magára a Földre is ez a sors várna, ha nem jelenne meg hirtelen egy kis nép, egy jelentéktelen kis ország, amely állítja, hogy fel tudják venni a harcot az ufókkal, sőt akár még le is tudják győzni őket.A magyarok állják a szavukat: olyan technológiát mutatnak fel, amilyet emberfia még nem látott a Földön. A Pumi egység űrhajói a legképzettebb pilótákkal mutatják meg a világnak, hogy milyen is a magyar virtus a Föld légkörében – és azon túl. Csakhogy az idegenek ezt egyáltalán nem viselik valami jól. Minden erejüket, minden tudásukat egyetlen célnak rendelik alá: elpusztítani a “hángárikat”, és térdre kényszeríteni a Föld nevű bolygót. Űrflottájuk akkora, hogy a Napot sem látni tőlük, egyvalamit azonban nem tudnak. A magyarokat egy titokzatos hős segíti, aki Buga Józsefnek hívja magát, és pontosan tudja, hogyan kell megállítani az ufóanschlusst…"
Egy-egy résznél nagyon nőietlenül, de olyan hangosan vihogtam, hogy már attól féltem valaki bepillant a szobába, hogy épelméjűségemet ellenőrizze.
Izing Róbert engem megnyert magának. Nagyon fiatalosan, nagyon velősen fogalmaz és olyan jellegzetes marhaságokat ír le, amit rajtunk, magyarokon kívül a világon senki nem ért meg. Ezért is olyan megkapó, legalábbis számomra. Mert például egy Fradi-Újpest meccs közepén kirobbanó tömegverekedés már mindennapos, a kék köntösben, atlétában kirohanó pocakos házmester aki folyton anyáz, hát ezek kérem hungarikumok. Olvasás közben bizony dagadtam a büszkeségtől itt ott, amikor belegondoltam, hogy ez a könyv mennyire a miénk és mennyire jópofa és hogy végre a magyar íróknak sem kell szégyenkezniük, hiszen egyre jobbak és egyre erősebb a magyar írói front (lsd pl: Gaál Viktor, Baráth Katalin, Izing Róbert és a többiek).
A regény cselekménye szépen fel van vezetve, a szereplők és országok szerinti váltás pedig izgalmassá teszi az egészet. Nem azt mondom, hogy olyan iszonyúan bonyolult, mert amikor hozzákezdesz akkor már sejtheted, hogy ez bizony nem lesz egy kardunkba dőlünk, vér folyik mindenhol és jön az apokalipszis-féle téma, mert a végén a happy end törvényszerű. Odáig viszont lehet izgulni, hogy mi lesz a Mink-dinasztia (mert vagyunk mink, meg mindenki más), a Pumi-század, Buga József és a Hángárik, na meg az egész Terra sorsa. Mihez kezdünk azzal a sáskahadnyi 'pufajkás' komcsi kis szürkével és hogy rugdossuk vissza a ványadt,csontos kis seggüket a saját csillagrendszerükbe.
A szereplők, akik elég sokan vannak *újjong*, jól kidolgozottak és természetesen ontják magukból az ütősebbnél ütősebb dumákat.
"Pont úgy festhettem, emlékezik vissza, mint aki épp akkor törölte magát az iwiwről. Az ember csak akkor törli magát az iwiwről, ha valami súlyos problémája van, összeveszett a legjobb barátnőjével, vagy félrelépett a pasija. Ilyenkor jön a profil törlése, és megkezdődik a digitális remeteség időszaka, hogy aztán egy kis idő elteltével – új lovaggal vagy új legjobb barátnővel – kezdődjön minden elölről. És nem tölt le több Qumby-t sem, nem hallgatja meg egymásután százhússzor, hogy „most múlik pontosan.''
Nincs felesleges, ostoba mellékszereplő, ami rengeteg regénynél az a pont amiért le tudnám karmolni az adott író bajszát.
Az ufoattack idején működő magyar kormány pedig... álom! Annyira jó volt elképzelni, egy olyan vezetést, ahol nem a pénz, hanem a nemzeti érdekek és az ész dominál. Ahol a bevételeket az ország fejlesztésére költik és nem önzőznek a fővezetők. Persze a kisebb jelentéktelen képviselőknél, itt is ugyanaz megy mint élőben, de azért ez az idealista felfogás meg tudta melengetni a kicsi szívemet ebben a 40 fokos dögmelegben is.
Összességében mondhatom, hogy az én szemszögemből a Támadás az űrből! rendkívül szórakoztató olvasmány volt az elejétől a végéig. Igaz voltak olyan részei, amik kicsit vontatottnak tűntek, de ezeket betudom annak, hogy nem tudtam egyhuzamban végigolvasni a vizsgák miatt. Bátran ajánlom (sőt már ajánlottam is)mindenkinek, aki könnyű kikapcsolódást szeretne, mert a rekeszizomgörcs garantált.
Izing Róbert 35 éves, két újságíró-diplomája van és televíziós műsorszerkesztőként dolgozik. Társrendezőként két dokumentumfilmet készített Tibetről, illetve tavaly a dalai láma látogatásának sajtóreferense volt és már írja a következő regényét. (ezután kíváncsian várom azt is)
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2011
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése