Ahogy Róma sem egy nap alatt épült...

... úgy egy kezdő írónak is különböző és fájón hosszadalmas stációkon kell végighaladnia, míg egy kiadó értékesnek és kiadásra méltónak találja az írását. Emiatt lehetséges, hogy sok tehetséges kezdő, akikben lenne is fantázia, eláll attól a sokszor évekig tartó kilincseléstől, ami egy könyv világra jöttét előzi vagyis előzné meg, a történetét pedig megtartja az asztalfióknak.

Nos az ilyen szerzők felkarolását tűzték ki célul a szervezők [FFG (könyvesblogger) és Sansa (a Sötét Hórusz c. regény szerzője)], azzal, hogy a 'Firkálsz? Mutasd, mit!' nevű blog által egy lehetőséget adnak arra, hogy a szerzők megmutathassák magukat a nyilvánosságnak. Aki elég bátorságot érez ahhoz, hogy írását elérhetővé tegyék könyves bloggereknek azzal a céllal, hogy elolvasás után ők független véleményt alkothassanak a kéziratáról, az ne habozzon!

Várjuk az újító ötleteket!
Tehát ha elég rátermettnek érzed magad, akkor a firkalok[kukac]gmail[pont]com címre küldd el a történeted spoilermentes, ismertetőjét a kész kézirattal egyetemben. Már ezzel is gyakorolhatsz, arra, hogy mi legyen majd a könyved hátoldalán a köszönöm a családnak és barátoknak rész mellett/helyett. ;) De ez a frappáns kis ismertető lehetőleg egy A/4-es oldalnál ne legyen hosszabb (Times New Roman12-es méretnél).
Ha pedig mindez megvolt, akkor nincs más hátra, mint várni a csodára. Na jó nem csodára, csak a gyorsolvasó bloggerekre és bloggerinákra, akik megmondják a tutit, legalábbis a saját szemszögükből.

Természetesen egy kritika egyaránt lehet pozitív és negatív is, ezt el kell fogadni, mert ahány ember annyi féle ízlés és látásmód. Ezért, ha egyik másik embertől nem pontosan az jön vissza amire számítottál, ne legyen sértődés. Tanulni lehet és kell is mindegyikből.
A véleményező bloggereknek, vagyis nekünk nem jár plusz pont sehol amiért elolvassuk a kéziratodat. Mi pusztán barátként, az olvasás élményért szeretnénk ebbe belevágni és ezzel segíteni Neked, picit sejtetve, hogy  milyen fogadtatása lehet majd a regényednek.
Evidens, hogy az írásod egy részét sem adjuk ki és nem kerül fel belőle semmi a netre. Bizalmasan lesz kezelve. Becsszó!

Úgyhogy hajrá és bátorság! Uzsgyi a Firkálsz?-ra és nézz szét alaposan. Mi már tűkön ülve várjuk a jobbnál jobb történeteket. :)

Magyar égre magyar ufót!

Izing Róbert - Támadás az űrből! 

10/9 pilóta satyek

"Az ember a japánoktól várná, hogy suttyomban, egy pudvás pagoda alatt, valahogy a Fuji oldalában csészealjakat fejlesztenek ki…. 
..,szóval a japánok elég perverzek ahhoz, hogy egyszer csak, minden előzetes figyelmeztetés nélkül ott lebegjenek az ember feje fölött egy elcseszett ufóval"


Hát gyerekek, most teljesen őszintén mondom, hogy nagyon rég röhögtem ilyen jót könyvön.

"Ettől rettegett az egész bolygó már legalább egy évszázada: hogy megjelenik egy idegen faj az űrből, és nekiáll kiirtani minket. A faj megérkezett. Első dolguk volt szétlőni Manhattant, és nemcsak Amerikára, hanem magára a Földre is ez a sors várna, ha nem jelenne meg hirtelen egy kis nép, egy jelentéktelen kis ország, amely állítja, hogy fel tudják venni a harcot az ufókkal, sőt akár még le is tudják győzni őket.A magyarok állják a szavukat: olyan technológiát mutatnak fel, amilyet emberfia még nem látott a Földön. A Pumi egység űrhajói a legképzettebb pilótákkal mutatják meg a világnak, hogy milyen is a magyar virtus a Föld légkörében – és azon túl. Csakhogy az idegenek ezt egyáltalán nem viselik valami jól. Minden erejüket, minden tudásukat egyetlen célnak rendelik alá: elpusztítani a “hángárikat”, és térdre kényszeríteni a Föld nevű bolygót. Űrflottájuk akkora, hogy a Napot sem látni tőlük, egyvalamit azonban nem tudnak. A magyarokat egy titokzatos hős segíti, aki Buga Józsefnek hívja magát, és pontosan tudja, hogyan kell megállítani az ufóanschlusst…"

Egy-egy résznél nagyon nőietlenül, de olyan hangosan vihogtam, hogy már attól féltem valaki bepillant a szobába, hogy épelméjűségemet ellenőrizze.
Izing Róbert engem megnyert magának. Nagyon fiatalosan, nagyon velősen fogalmaz és olyan jellegzetes marhaságokat ír le, amit rajtunk, magyarokon kívül a világon senki nem ért meg. Ezért is olyan megkapó, legalábbis számomra. Mert például egy Fradi-Újpest meccs közepén kirobbanó tömegverekedés már mindennapos, a kék köntösben, atlétában kirohanó pocakos házmester aki folyton anyáz, hát ezek kérem hungarikumok. Olvasás közben bizony dagadtam a büszkeségtől itt ott, amikor belegondoltam, hogy ez a könyv mennyire a miénk és mennyire jópofa és hogy végre a magyar íróknak sem kell szégyenkezniük, hiszen egyre jobbak és egyre erősebb a magyar írói front (lsd pl: Gaál Viktor, Baráth Katalin, Izing Róbert és a többiek). 
A regény cselekménye szépen fel van vezetve, a szereplők és országok szerinti váltás pedig izgalmassá teszi az egészet. Nem azt mondom, hogy olyan iszonyúan bonyolult, mert amikor hozzákezdesz akkor már sejtheted, hogy ez bizony nem lesz egy kardunkba dőlünk, vér folyik mindenhol és jön  az apokalipszis-féle téma, mert a végén a happy end törvényszerű. Odáig viszont lehet izgulni, hogy mi lesz a Mink-dinasztia (mert vagyunk mink, meg mindenki más), a Pumi-század, Buga József és a Hángárik, na meg az egész Terra sorsa.  Mihez kezdünk azzal a sáskahadnyi 'pufajkás' komcsi kis szürkével és hogy rugdossuk vissza a ványadt,csontos kis seggüket a saját csillagrendszerükbe.

A szereplők, akik elég sokan vannak *újjong*, jól kidolgozottak és természetesen ontják magukból az ütősebbnél ütősebb dumákat.

"Pont úgy festhettem, emlékezik vissza, mint aki épp akkor törölte magát az iwiwről. Az ember csak akkor törli magát az iwiwről, ha valami súlyos problémája van, összeveszett a legjobb barátnőjével, vagy félrelépett a pasija. Ilyenkor jön a profil törlése, és megkezdődik a digitális remeteség időszaka, hogy aztán egy kis idő elteltével – új lovaggal vagy új legjobb barátnővel – kezdődjön minden elölről. És nem tölt le több Qumby-t sem, nem hallgatja meg egymásután százhússzor, hogy „most múlik pontosan.''


Nincs felesleges, ostoba mellékszereplő, ami rengeteg regénynél az a pont amiért le tudnám karmolni az adott író bajszát.
Az ufoattack idején működő magyar kormány pedig... álom! Annyira jó volt elképzelni, egy olyan vezetést, ahol nem a pénz, hanem a nemzeti érdekek és az ész dominál. Ahol a bevételeket az ország fejlesztésére költik és nem  önzőznek a fővezetők. Persze a kisebb jelentéktelen képviselőknél, itt is ugyanaz megy mint élőben, de azért ez az idealista felfogás meg tudta melengetni a kicsi szívemet ebben a 40 fokos dögmelegben is.
Összességében mondhatom, hogy az én szemszögemből a Támadás az űrből! rendkívül szórakoztató olvasmány volt az elejétől a végéig. Igaz voltak olyan részei, amik kicsit vontatottnak tűntek, de ezeket betudom annak, hogy nem tudtam egyhuzamban végigolvasni a vizsgák miatt. Bátran ajánlom (sőt már ajánlottam is)mindenkinek, aki könnyű kikapcsolódást szeretne, mert a rekeszizomgörcs garantált.

Izing Róbert 35 éves, két újságíró-diplomája van és televíziós műsorszerkesztőként dolgozik. Társrendezőként két dokumentumfilmet készített Tibetről, illetve tavaly a dalai láma látogatásának sajtóreferense volt és már írja a következő regényét. (ezután kíváncsian várom azt is)


Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2011

SzegediSzabadtéri-connecting people

Jó dolog, bizony ám! Mert most például Molnár Piroska és Szacsvay László szálltak meg a koliban a mi szintünkön lévő csudaszép és hejdejó vendégszobákban. Kértünk tőlük autogrammot és még egy csoportkép is készült, ma pedig betársultak mellénk filmet nézni. :) 

Nagyon kedvesek, aranyosak és rendkívül közvetlenek. A nemzet nagyjai kicsiben. 

Ők a hírességek nem a mizu félék. 

Könyvhét zárás

Könyvhét végi leltár: 

 


Kisebb anyagi csőd, de büszke vagyok magamra, mert például a Méreg naplókat és A crowfield átok-ot 900 forintos fejáron vettem, a Családom és egyéb állatfajtákat és a Támadás az űrbőlt pedig antikváriumban szereztem be. A többit pedig a standokon, így spórolva súlyos ezreket. *ügyes Csillu*
Anyu is már csak annyit kérdezett, hogy hányat vettél. És még nem is kaptam dorgálást, viszont(!) mostantól beállok a könyvspórolósok táborába. Pár hónapra van elegendő olvasni valóm az otthon porosodókkal együtt.

U.i: A méregnaplók borítója továbbra sem tetszik. Az eredeti SOKKAL szebb és jobb.

Hunger games 3/3

Ohhh, my Gosh!!!
Most könyvhét apropóján megrendeltem a Mockingjay-t (fecsegőposzáta), az Éhezők Viadala-nak harmadik és egyben befejező részét. Viszket a kezem a könyvvért, de még nem szabad belevetnem magam. Még nem... De alig várom és akkor ezzel most nagyon enyhén fogalmaztam. Találtam egy *&@ jó fan made trailert róla.
Ezt skubizzátok:

Wohooo! Csak azt sajnálom, hogy az angol kiadást rendelték meg a boltban, ami vastagabb is meg a stílusa is más, mint az amerikai, amit az Agave is átvett, na de oda se neki!

A betű a lényeg, az meg ugyanaz! :D

Tündérmese: újratöltve!

Jessica Day George: Éjféli bál

8/10 cipellő

"A Kőbezárt király maga is ember volt egykor, és időnként emberi érzések gyötörték."

Szeretem az ilyen újraértelmezett régi tündérmeséket. Anno a Suttogó-t is nagy élvezettel olvastam, mint ahogy ezt a történetet is. Meg kell mondjam, hogy az eredeti mesére, a Széttáncolt cipellőkre már csak nagyjából emlékszem, de még anyu régi mesekönyvében az ehhez a történethez készített illusztrációt még most is tisztán látom magam előtt. Bár ott a hercegnők az ablakon, nemes egyszerűséggel csak kiröppentek. Itt kicsit más.

Gondolom, az alap sztori valamicskét mindenkinek rémlik. Elátkozott 12 királylány, akik minden este a tündérek palotájában rója a táncot és ezt az átkot egy ifjú és bátor férfi törheti meg. Szerelem, boldogság, mi kell még?
Tulajdon képen ez is totál ugyanaz kicsit bővebb lére eresztve. Na de, azért hogy az a lé, milyen jó lett, azért le a kalappal.

"Rose hercegnő a legidősebb tizenkét lánytestvér közül, akik arra kárhoztattak, hogy a gonosz Kőbezárt király palotájában, mélyen a föld alatt táncoljanak minden éjjel. Születésüktől kezdve átok ül rajtuk, és csak a halál adhatja vissza a szabadságukat. Rose azonban találkozik Galennel, egy fiatal, katonából lett kertésszel, aki nem veti meg a kalandot, és épp olyan elszánt, akárcsak Rose, és a szabadság egyszeriben nem is tűnik olyan elérhetetlennek. Hogy legyőzzék a királyt és sötét udvartartását, szükségük lesz egy láthatatlanná tévő köpenyre, egy fekete gyapjúláncra, melyet bűvös ezüst kötőtűkkel kötöttek, és mind közül a legkritikusabb hozzávalóra – az igaz szerelemre."


Kicsit borúsabb a mese, ami akkor már elvárható, ha egy rövidke történetet egy egész könyvvé akarunk kerekíteni.
Elviekben a meddő Királynő, aki oly sokáig áhítozott gyermekáldás után, egy elkeseredett alkut kötött a Kőbezárt királlyal, ennek eredménye lett a 12 hercegnő. Ámde ekkor sem lehetett felhőtlenül boldog a királyi pár, mivel az országot háború sújtotta. Ez ugyebár rossz dolog és a szerencsétlen Királyné ennek a megoldására is  föld alatti birodalom királyához fordult, aminek folyománya egy nyertes háború és egy újabb szerencsétlen alku. Ennyi röviden és eztán jön a bonyodalom.

A szereplők nekem nagyon megnyerőek voltak. Galen-ben nagyon tetszett, hogy nincs semmilyen különleges képessége, a kötögetésen kívül, mert azt asszem tökélyre fejlesztette (nem nagyon hallottam még olyan férfi főhősről, aki bajvívás vagy a nők szédítése helyett inkább beül egy csendes kis zugba vagy éppen ki a kertbe és kötöget nyugodtan). A fiú birtokában lévő varázstárgyak a tündérmesékben pedig szinte kötelező darabok.
A hercegkisasszonyok közül a kicsik tüneményesen vannak megalkotva. Nekem Árnika, az egyik legkisebb volt a kedvencem, természetesen Rózsa és Lili mellett (ő tud lőni is és nagyon vagány kiscsaj).
De a király, az udvari doktor, a kertészek, Walter, az öreg varázslónő is, mind-mind kedves és megnyerő alakok.

A Kőbezárt király fiaira valahogy nem tudtam haragudni, mert olyan agyatlan feláldozható bábukként jelentek meg, akik papa minden szavára nyáladzva ugranak. Az apjuk volt a fő mumus, aki nekem kicsit az Időgép morloch-jára emlékeztetett.  Na jó, talán nem  olyan nagyon nagyon csúnya, de rokonnak beillene.

Összegezve könnyű kis olvasmány. Pár óra alatt végezni lehet vele. A történet nagyon szépen, arányosan van felépítve és az elvárt bájos meseszerűség belengi az egészet. Nem éreztem úgy, hogy valami felesleges vagy éppen nem odaillő. A fordítás is gördülékeny, na de a borító!! Ah, arról külön is áradozni illenék. Jó, hogy a Könyvmolyképző megtartotta az eredetit, mert ez valami álomszép. Ilyen ruhában öröm lenne járni kelni, még a fűző ellenére is.
Kiskoromban szívesen hallgattam volna esténként anyutól egy egy fejezetet, bár ismerve magamat, tuti, hogy akkor a takaró alatt kuporogva aludtam volna el. A kiadó tizennégy éves kortól ajánlja, de szerintem, én majd simán beiktatnám a gyerekeimnek 8-10 éves korukban esti mese gyanánt.

Eredeti cím: Princess of the Midnight Ball
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Szakál Gertrúd, 2011

Gaiman + Pratchett = Elveszett próféciák

9/10 szenteltvizes termosz


FIGYELMEZTETÉS
Gyerekek! Az Armageddon előidézése nagyon veszélyes. NE próbáljátok meg otthon.


Tipikusan az a sírva röhögős fajta. Vonatút alatt nem egy rész volt, mikor rázkódtam a nevetéstől és a kabinban ülők is vigyorogva néztek rám, mikor összetalálkozott a tekintetünk és kitört belőlem a nevetés. Zseniális!
Nem túlzás azt mondani, hogy évekig lapult az Elveszett próféciák word változata  az e-mail-jeim között észrevétlenül. Még anno egy fórumon találtam rá és megkértem a hozzászólót, hogy küldje el nekem. Akkor arra nem gondoltam, hogy gépen képtelen vagyok könyvet olvasni, mert vagy olvasom vagy a szemem folyik ki. Úgyhogy inkább vártam, hogy előbb vagy utóbb de lecsaphatok egy antikváriumban a könyvre, de szerencsére az Agave 2010-ben újra kiadta ezt a posztapokaliptikus vigyordobozt.


"Ha hihetünk Anges Nutter szép és pontos próféciáinak – az egyetlen teljesen megbízható jövendölésnek a világ jövőjéről –, akkor a világ egy szombati napon ér véget. 
Ami azt illeti, most szombaton. Nem sokkal uzsonnaidő után…
Ami elég nagy fejtörést okoz Crowleynak, a Pokol itt ügyködő démonának (korábban kígyónak), és ellenpárjának, Azirafaelnek, aki aktív angyal és passzív antikvárius. Ők ugyanis szeretnek itt lenni. Így hát meg kell állítaniuk az Apokalipszis Négy Motorosát, kivédeni a Boszorkányvadász hadsereg (létszám: két fő) támadását, mindenekelőtt pedig megtalálni – tibetiek, földönkívüliek, atlantisziak és egyéb helyi érdekek között – az Antikrisztust, akiről annyit lehet tudni, hogy jelenleg tizenegy éves és egy angol kisvárosban unatkozik…" 


Azt hiszem ez totál lefedi a történetet és én se akarnék többet elárulni, a spoilerezést kerülendő, de ezt mindenkinek kötelező elolvasni! A két író valami ferge.. most figyelj!, TEGESET hozott össze ebből az egészből. Ami pedig a legjobb, hogy a rengeteg poén mögött mégis van tanulság. Vigyáznunk kell a Földre, meg a bálnákra, mert ők énekelnek, és az ózonlyukra, mert az, minthogy lyuk folyton lyukad a hamburgerektől, na és ne legyünk földhözragasztottak, mert kivágják az esőerdőket.  
A szereplők hihetetlenek, én személy szerint Aziraphael és Crowley kettősén röhögtem a legjobbakat.

 Aziraphel főállásban angyal és részidős antikvárius, Crowley pedig démon, vagy inkább bukott angyal, még pontosabban "inkább csak lefelé szállingózó" angyalocska, büszke Bentley tulajdonos és a Queen kényszerű rajongója (mert minden kazetta amit a kocsiban felejt egy éjszakára, Best of Queen albummá változik). Papírforma szerint utálják egymást, a való életben viszont egymáshoz szokott veteránok. Plusz Crowley növénynevelési stratégiája, merőben új megvilágításba helyezi az otthoni 
virágokat, akik ösztönzés hiányában valószínűleg túlzottan elkényelmesedtek.


"Emellett, pár havonta egyszer kiválasztott egy növényt, ami túl lassan nőtt, vagy száraz, barna foltok jelentek meg a levelein, vagy egyszerűen nem nézett ki olyan jól, mint a többi és körbehordozta a többi növény előtt. 
– Búcsúzz el a többiektől, pajti – mondta a szerencsétlen növénynek. – Kevés vagy…
Aztán elhagyta a lakást az alkalmatlan növénnyel és pár órával később visszatért egy üres cseréppel, amit aztán gondosan szem előtt hagyott. Londonszerte a legélénkebb, legelegánsabb és legszebb növények voltak. Ezen felül a legrémültebbek is."

Kettejük mellett azonban van még sok más bravúrosan zakkant szereplő. Van még például egy boszorkányvadász sereg, ami áll 1 fő tisztből és 1 fő közkatonából, aki szerintem simán pályázhatna az Anti-MacGyver címre, amíg a főnök napjának nagy részét a szomszédban lakó névleges médium szapulásával tölti. Aztán akad itt egy kezdő boszi, aki Agnes Nutter egyenesági leszármazottja és ezt tekinti hivatásának is a gyakorló okkultista mellett, vannak még a pokol lovasai, akik most már motorokkal bőrszerkóban hasítják az aszfaltot és végül pedig itt van a főfőfő Adam, aki önjelölt bandavezér, félreeső idejében pedig Antikrisztus. Vannak még sokan mások a teljesség igénye nélkül, mint ufók, tibetiek, atlantisziak, és amcsik.


Memoir akitől a könyvet vettem, úgy mondta, hogy jó volt-jó volt, jókat kacarászott rajta, de nem valószínű, hogy el fogja még többször olvasni.  Most az olvasás után már én is így vélem. Na nem tuti biztos, de amíg a Biff evangéliumát többször is elolvastam, addig ennél nem érzek olyan nagy késztetést rá. De lehet, hogy ezt a késztetős dolgot az idő majd megoldja, mert a poénok azok ismétlendőek. 


A jó múltkor találtam az imdb-n, hogy előkészületben van a film változata, amit sejtésem szerint majd a BBC fog levetíteni minisorozat formájában. Sajna várnunk kell 2013-ig. Addig hiánypótlónak és ízelítőnek itt van az ending title amit előre megszerkesztettek és szerintem ennél találóbb szereposztást nem nagyon tudtak volna találni.

"A Pokolba vezető út fagyott házalóügynökökkel van kikövezve. Hétvégente a fiatalabb démonok rajtuk korcsolyázgatnak." 

Eredeti cím: Good Omens

Kiadó: Agavekönyvek

Fordította: Horváth Norbert, 1998