2011. április 27., szerda

John Krakauer: Út a vadonba

6,5 töltény a 10-ből

"A boldogság csak úgy igazi, ha megosztjuk valakivel."

Először is ezt a könyvet elvi alapon a "muszáj elolvasni" kategóriába raktam, mivel addig nem nézhetem végig a filmet amíg az alap könyvet el nem olvastam. Ez nálam szabály. (bár azóta sem volt hozzá szerencsém, csak a gépen 'porosodik' és az alkalomra vár) Úgyhogy nekikezdtem életem első utikönyvének.
Röviden egy felső-középosztálybeli amerikai friss diplomás önjelölt kalandor, Chris McCandless pár évét meséli el, ami alatt körbecsavarogja Észak-Amerikát. Önerőből, visszatérve az emberi lét alapjaihoz, hogy két  évvel később, '92 nyarán Alaszka vadonjában vadászok bukkanjanak rá a tetemére.
Senki sem tudta mi vezérelte 'Alexandre főcsavargót' ebben a hosszú és veszélyes utazásban. Talán a saját korlátai feszegetésével a tűrőképességét tette próbára, vagy kalandvágy hajtotta, esetleg a színtiszta romantikus álom a romlatlan létezésről, ami talán még létezik a civilizációtól távoli vadonban. Találgatások.
No de a könyv. Részletes és kissé monoton, de ennek ellenére nagyon érdekes történet. Hazudnék, ha azt mondanám, nekem ilyesmi még sose fordult meg a fejemben, hogy csak a saját talpraesettségemben bízva egy szál hátizsákba pakolva az életem, nekivágjak a nagyvilágnak. Bár szerintem nincs olyan ember aki ne játszott volna már el ezzel a gondolattal.
Krakauer, újságíró lévén, nem hazudtolta meg önmagát és alapos munkát végzett. Végigkövette McCandless útját, felkereste azokat akikkel kapcsolatba lépett útazásai során, és az ezalatt lefolytatott levelezéseket is feldolgozta annak érdekében, hogy hiteles képet kaphassunk erről a végzetes kalandról/küldetésről. A könyv elkészülte után rengetegen élesen bírálták Christ felelőtlenségéért és naivitásáért. Felkészületlenül, kevés élelemmel nekivágni az Alaszkai vadonnak tájismeret nélkül, felér a biztos halállal. Azonban a könyv elolvasása után pár pici de annál jelentősebb részlet, szerintem nagyot fordít az elsőre felelőtlennek hitt srác megítélésében.
Mindent összevetve érdemes elolvasni, bár néhol kissé unatkoztam rajta. De ez valószínűleg amiatt van, hogy nem nagyon vagyok még járatos az ilyen témájú könyvekben, mint útbeszámoló vagy napló-regény.  Olvasás közben sokszor megálltam utánaolvasni egyes adatnak, helyszínnek, hogy tágabb képet kapjak Alaszkáról és a helyi viszonyokról. Kedvcsinálónak  nagyszerű.
Krakauer javára legyen mondva, hogy megpróbálta objektíven nézni a történteket (kevéske sikerrel) és a szigorú tényekre támaszkodni, hogy mindenki maga vonhassa le a végkonklúziót, hogy a srác most nagyon őrült volt vagy csak egyszerűen egy elvarázsolt utópisztikus vágyálmokat kergető fiatal. De mindezek ellenére érezhetően szimpatizál McCandlessel és finoman tolja az olvasót a saját meglátása felé, hogy Chris talán a körülmények áldozata lett és talán amiatt veszett oda mert a szerencse elpártolt tőle.
Na de össze vissza zagyválok. Mindenkinek egyszer kötelező és döntse el mindenki maga,hogy mit gondol erről az útról.
Apropó út! A könyv tele van térképekkel, ami nekem kifejezetten tetszett.

Eredeti cím: Into the wild
Kiadó: Park Könyvkiadó KFT.
Fordító: Veressné Deák Éva, 2000

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése