10/10 üvegszilánk
"Szerettelek, hát embereket gyűjtöttem magam köré, / és felírtam minden vágyam az égre csillagokkal"
-T.E. Lawrence-
Tehát röviden, Clary elmegy Alicantéba, hogy segítsen édesanyján, miközben Valentine a megsemmisítő csapásra készül a Klávé és az Árnyvadászok egész nemzetsége ellen. Simon még mindig tagadja a halálát, Jace mogorvább mint valaha, Alec lassacskán felnő magához és az érzéseihez, Isabelle újból bebizonyítja, hogy a barátaiért az életét is képes feláldozni, Luke pedig visszatér Idrisbe, hogy Clary-t megvédje a Klávétól és szembenézzen a családjával, legalábbis azzal ami még megmaradt belőle.
De bőven megismerhetünk új embereket, erős szövetségeseket, Idrist az Árnyvadászok ősi földjét és bizony a régi titkoknak is el kell hangozniuk valamikor. Erre pedig általában azok a legjobb pillanatok, mikor az emberek úgy érzik MOST szeresd, MOST öleld, MOST mond el neki, mert talán ez az utolsó lehetőséged. Az Angyal gyermekeinek pedig fel kell készülniük az elkerülhetetlenre, a végső csatára amely a Mi világunk és a démonok világa között az életért / uralomért zajlik majd.
Árnyvadászok, likantrópok, boszorkánymesterek, tündérek és vámpírok összefogására van szükség a győzelemhez és a túléléshez. De vajon félre lehet tenni az évezredes gyűlölködést és viszályokat? És vajon Clary és Jace képesek lesznek feldolgozni azt ami a testvériségükkel együtt jár?
Hááát...
Méltó befejezés. Erre nem lehet mást mondani. Roppant izgalmas és tele van feszültséggel, pörgő cselekménnyel az első oldaltól az utolsóig. Lehet, hogy az üres frázisok elcsépeltnek hatnak, de ez a harmadik és egyben befejező kötet feltette a pontot az I-re. Teljes, kerek egész lett a történet. Sokkal felnőttesebb, hevesebb érzelmek, gonoszabb jellemek, élesebb határvonalak a jó és rossz, gyilkolás és a kegyelem között. A csata és a halál nagyon is érezhető fenyegetése végig ott lapul a mondatok között és a komor hangulat a szereplők tetteiben is érezhető, ahogy mind elkeseredettebben próbálnak kiutat találni a kilátástalanságból.
Úgy érzem, hogy új kedvencet avattam ezzel a résszel. Ami nagyon tetszett benne, hogy itt már nincsenek olyan gyerekes cívódások és vitatkozások, hanem minden tettnek oka van. Minden kegyetlen szóval csak védeni akarják a másikat, még akkor is ha ezzel saját magukat sebzik meg. Annak ellenére, hogy Idris leírása nagyon szép és a régi mondák és nagyon érdekesnek hangzanak az a ködös, nyomasztó érzés végigkíséri az olvasót. Clare szépen lassan adagolja az új infókat, ahhoz, hogy összeálljon az egész kép. No mondjuk ezzel nem azt mondom, hogy kiszámíthatatlan meg ilyesmi, hiszen a vége előtt 150-200 oldallal azért az ember már rájön egyre s másra magától is, de azért jól esnek az ilyen kis iránymutató morzsák még akkor is ha nem sok szükség van rá. Ami még tetszett benne, hogy olvasás közben nem döccentem meg, szép folyékony volt az egész. Minden bizonnyal ez a fordítónak is nagyon nagy érdeme, de amíg az előző részekben többször volt olyan, hogy egyik másik szereplő egy-egy beköpésétől kicsit furán néztem, hogy hümmm okkké, mindeeegy, most az ilyenek hálistennek elmaradtak, vagy ami volt az is odaillett.
Csak pozitívan tudok róla nyilatkozni és biztatni mindenkit, hogy vegyétek a kezetekbe és olvassátok, mert nagyon nem bánjátok meg. Csép zárás a Végzet Ereklyéi végére.
Eredeti cím: The Mortal Instruments Book Three - City of Glass
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordító: Kamper Gergely, 2011
Hát nemrég gondolkodtam rajta, hogy megvegyem-é vagy sem, olvassam-é vagy sem, mert a második rész kevésbé tetszett, mint az első........de ezek után úgy gondolom, hogy be kell szereznem.
VálaszTörlésEgy próbát megér. Mondjuk nekem a második olyan előkészítés-félének tűnt, de ez a rész nálam nagyon betalált! Kíváncsi vagyok, hogy neked mi lesz róla a véleményed. :)
VálaszTörlés