2011. augusztus 22., hétfő

Az olvasás 7 hete epilóg / III. Édes rózsám, jössz-e vélem táncba?

Ahogy mindenre, általában a könyvekre is igaz a "Külső megfog, a belső megtart." örök érvényű tételmondat. Aki nem ezt állítja, az hazudik. Tiszta sor.

Új olvasmány választásnál a meglátni és megszeretni téma esetemben fokozottan érvényes. Egy szép borítótól teljesen elalélok, de egy rossztól fintorogva messzire szaladok. Nagyon haragudtam például A Vándorló Palota magyar kiadásának a borítójáért, mert azt töredelmesen be kell vallanunk, hogy sajnos rémes. Régen tehát (értsd ezalatt a Moly előtti időket), rendszerint borító, fülszöveg és az első pár sor alapján döntöttem. Szerencsére nem sokszor lőttem mellé, de ha igen akkor azok nagyot szóltak. Manapság pedig már legtöbbször ha bemegyek egy könyvesboltba nézelődni és találok valamit ami tetszik, akkor megjegyzem a  címet és itthon már célirányosan lenyomozom a Moly-on, részletek, és kedvenc bloggerek véleménye alapján, na meg a saját kíváncsiságom szerint döntök.
Amadea nagyon nagy szerepet játszik ebben, hiszen évekkel ezelőtt az ő blogja volt az első amire  rátaláltam és rendszeres olvasójává váltam. Aztán tőle kiindulva szépen lassan jöttek a többiek is, mint például Lobo, Gigi, NancyAndiamo, Kelly és Könyvmoly. Ők voltak és még most is ők a legerősebb és a leggyakrabban figyelemmel tartott kis csoport számomra. Nagy valószínűséggel tőlük  indult ki a Tintapaca elindítása is, mert idővel egyre jobban izgatott a kérdés és ha egy-egy könyvről hónapok után lelkendeztem valakinek, bizony voltak olyan apró részletek amiket az idő múlásával már nem tudtam felidézni, így pedig még azon melegében lejegyzem a véleményem az adott olvasmányról és így könnyebb nekem is. Nem utolsó sorban pedig a könyvesbloggerek számomra egy megbecsülendő és örvendetes réteg olyan emberekből akik szintúgy szeretnek olvasni, hasonló vagy éppen teljesen ellentétes véleménnyel egy egy műről és ebben az esetben jó érvelni, vitázni egy témában.
Ilyen például az egyes könyvek értékelése is, mert ugye amit más az egekig magasztal, azt lehet, hogy én asztaltámasznak se használnám. Ízlés kérdése. Az pedig, hogy egy olvasmányt mi alapján értékelek azt sokváltozós egyenletnek mondnám. Először is a hangulat. Azon, hogy egy könyv milyen állapotomban talál meg nagyon sok múlik, mert lehet, hogy adott pillanatban a szekrény mélyébe süllyesztem, máskor meg percekig bőgök rajta vagy éppen sóhajtozva bámulom a felhőket. Idő függő. De amihez rendkívül ragaszkodom az a szép és választékos nyelvezet. Mert nincs annál illúziórombolóbb, amikor már a sokadik szóismétlésnél haladsz el, vagy éppen tőmondatok garmadájával operál az író. Nem. Olcsó és kiforratlan megoldás, ha lehet így mondani.
A világ kidolgozottsága, és a szép tájleírások is fontosak, mert például egy régi, romos kísértetkastélynál a megnyikorduló ajtók és az ódon faragott kőfalak megfestése az olvasó előtt létfontosságú. Ebből következik a hangulat megteremtése, ami rengeteget lendít egy könyvön még akkor is ha nem a legmozgalmasabb és furfangosabb a háttértörténet. Példaként állítanám ide a Shiver-t, mivel itt a hangulat az ami engem nagyon megfogott, valamint a gyönyörű nyelvezet. Az teljesen mindegy, hogy itt-ott vannak benne bakik, de a ködös-szomorkás érzés belengi az egészet és ez az, amitől olyan szívfájdítón gyönyörű lesz az egész.
Természetesen a szereplők kidolgozottsága és egy sodró lendületű cselekmény is fontos tartozéka a dolognak. Hümm, a legnagyobb baj, hogy annyira összetett ez a jóregény-rosszregény dolog, hogy nagyon nehezen tudom alkotókra lebontani az egészet. Emiatt egyik másik elem fölött átsiklok és nem tudom olyan pontosan visszaadni azt az érzést amikor arra gondolok, hogy mi az az, ami egy adott könyvben megfogott anno.
Röviden tehát:

nyelvezet+hangulat+(kiforrott világ+kidolgozott mitológia/történelem)
                       ---------------------------------------------------------------------------------------------  = jó regény
pörgő cselekmény+elő szereplők

Valami ilyesmi  a képlete egy izgalmas könyvnek a Csicca-féle világban.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése