2011. augusztus 22., hétfő

Én vétkem, én igen nagy vétkem

Egy vallomással tartozom. Lusta disznó módjára elhanyagoltam a blogot. Két okom is van, amivel takarózhatok, de maradjunk annyiban, hogy a nyári ingovány és az ezzel járó neurológiai tünetegyüttes magába szippantott és most dolgozom rajta, hogy a két hét távolságban felsejlő szeptemberre lerázzam magamról ezt a vastag porréteget.
Hogyan is kezdhetném ezt hatékonyabban a digitális faliújságon, mint a hetek során felgyűlt bejegyzések sürgős pótlásával.
Tehát tőlem megszokott utóéréssel rohamtempóban nekiállok gépelni. Szórom a hamut a fejemre rendesen, úgyhogy kérem a bitófát mellőzni.
Utóirat egy: drukkoljatok, hogy a kotlósmama helyrejöjjön!
Utóirat kettő: ha valaki tud egy elfekvőben lévő láthatatlanná tévő köpenyről az kérem sürgősen jelezze felém!
(jut eszembe még most sem láttam a HP befejezését. agyfaaaasz!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése