2011. augusztus 22., hétfő

Olvasás 7 hete epilóg / IV. Kortárs magyar, ami kell

Kedvenc író választásával sok éven át hadilábon álltam, ám gimi óta leggyakrabban Gaál Viktor nevét említem ha kedvencemről érdeklődnek. Legtöbbször csak furcsa tekinteteket kapok válaszul. Magyar? Igen! Kortárs? Naná! Ami pedig a harmadik és legjobb kérdés (legalábbis én sokat vigyorgok rajta), hogy "Óh, és rokonod? Nem."
Töredelmesen bevallom, hogy anno, még egy lestrapált gimis délután, mikor betértem az akkori miskolci kedvenc könyvesboltomba és tébláboltam a polcok előtt, akkor az Arche-ot pusztán az író vezetékneve miatt vettem le. Mondván nini, ő is Gaál, olvassunk bele talán érdekes. Érdekes volt, megfogott, elvarázsolt. Több napig hordoztam magammal a kötetet, még a kiolvasás után is. Egyszerűen imádtam, azt ahogy megalkotta azt a sötét és sokszor rémisztő, mágiával teli világot.
Gaál Viktor egyike azoknak az íróknak akiket nagyon nagyra tartok. Ami nem is csoda, ha olvassuk a könyveit, hiszen olyan történeteket alkot, ahol az ember lelke és elméje egy teljesen más világba merül (nagy szavak tudom, de hát ha ez van). Kevés olyan kortárs magyar író van, akikhez ennyire ragaszkodom és ő az első a sorban. Gyönyörűen ír, egyszerűen szívet melengető a stílusa amivel formálja a mondatokat. A másik az erkölcsi és szellemi tanítás, mert minden egyes regényének van egy magasabb, felsőbb szintje, értelme, amit meg kell értened. 




"Minden könyvben elkerülhetetlenül ott rejtőzünk mi magunk, emberek, minden könyv tükör." 

Tornáztatja az agyad is, ez pedig nekem nagyon tetszik. Ő az egyik olyan ember, akinek a társaságában nagyon szívesen eltöltenék egy napot és csak hallgatnám és tanulnék tőle. Azt hiszem, ilyenkor mondják azt, hogy példakép. Valahogy úgy.

Az egyik kedvencem tőle "A Tea színe". Emlékszem ültem a szegedi Árvízi Emlékmű hajlatában egy nyár délután a vizsgaidőszakban és ott olvastam eldőlve. Egyszerűen imádtam.

"Imádom a hajnalt.
Néha még sötétben felkelek, kiülök a szobám ablakába és várok. A ház csendes, a szolgák is alszanak. Előttem a tündérfényben derengő háztetők, jobbra az Erőd üres falai és az öböl dombjai, aztán csak a nagy sötét semmi, az óceán. A láthatár lassan ragyogni kezd, először haloványan csak , majd bágyadt-rózsaszínbe vált, és tovább, élénk aranysárgáig. Mindig gyönyörű, mindig másmilyen , ahogy kedvére váltogatja színeit a hajnal. Végre aztán a napkorong felbukkan a messzeségben, és a fénysugarak követhetetlen gyorsasággal végigbukfenceznek az óceán fodrain, hogy egyetlen szeszélyes ugrással az ablakomban teremjenek, és elvakítsák álmos tekintetem. Ilyenkor csak behunyom a szemem és hallgatom, ahogy az árnyékok lassan bókolva az ajtótól egészen a sarkamig hátrálnak. A kikötő sirályai lassan ébredezni kezdenek, de amúgy csendbe zárkózik az egész öböl. Az odakinn horgonyzó hajók úgy sorakoznak egymás mellett a tükörsima vízen, akár ázsiai írásjelek a rizspapíron.
Olyan ez mintha, mintha az álmaim véletlenül átcsúsztak volna velem a valóságba, ott keringenének körülöttem, a szempilláim, az ajkam simogatnák, hívnának a túlsó partra. Álom és valóság között lebegve szárnyaira emel ez az édes áramlat – elhiszem egy pillanatra, hogy valahol, túl a tengereken, tényleg létezik az az álomvilág. Én tudom. Én már jártam ott.
A napsugarakat nézem, amelyek egy gondolattal ezelőtt még Egyiptom piramisai fölött suhantak tova, most pedig oly kedvesen simulnak tenyerem hajlataiba.
Azt hiszem ilyenkor pár pillanatra boldog vagyok."
Ugye milyen gyönyörű? Elképzelni is mesés, egyszerűen nem lehet vele betelni. 

Gaál Viktor Budapesten született 1979-ben. Volt egy ideig világcsavargó, aztán 2006-ban az ELTE pszichológia szakán diplomázott. Jelenleg Londonban él és főállásban pszichológusként dolgozik. Úgyhogy nem csoda, hogy a könyvei is belelátnak az ember veséjébe. :P :) 
Több irodalmi estet is rendezett már Budapesten, de sajnos mindig közbejött valami és emiatt csak a szerencsémet okolhatom. Vagy vizsgák, vagy a Szeged-Bp. táv volt épp problémás, mikor mi. De előbb vagy utóbb úgyis sikerül egy személyes találkozó a Mesterrel! :D 
Innen is pacsi és hajrá az új könyvhöz, ami ha minden oké ősszel jelenik meg Második Honfoglalás címmel. Várjuk, várjuk!! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése