Olvasás 7 hete epilóg /kettes csapó!

Elmondhatom magamról, hogy súlyos hörcsögkórban szenvedek. Evégett szeretem, ha minél több könyv néz vissza rám a szobám polcairól, sarkaiból és egyéb talpalatnyi helyekről. Nem egyszer fordult már elő velem, hogy egy-egy katasztrófa film után este az ágyban fekve azon gondolkodtam, hogy ha jönne egy forgószél, földrengés vagy éppen szökőár (igen tudom, Kárpátmedence, de akkor még pici voltam), akkor mit mentenék ki a házból. Nos, nem mondok újat, azzal, hogy a könyveim előkelő helyen álltak a listámon. Ebből pedig egyenes úton következtethetünk, arra, hogy a könyvvásárlást előnyben részesítem a könyvtárazással szemben. Habár annak is megvan a hangulata és talán épp ez az, amiért szeretek az áporodott szagú sorok között bóklászni. A könyvtár szerencsére nagyon közel van a kollégiumomhoz ezért akár télvíz idején kabát nélkül is átrohanhatok egy ölnyi könyvvel a hóesésben. Ezt pedig határozottan nagy előnyként élem meg. Szeretem a könyvtárat és imádok oda járni, mert egyfajta hovatartozás érzést ad, de abban a pillanatban, amikor is egy könyvet annyira megkedvelek, hogy teljességgel belefeledkezem a történetbe, akkor már úgy adom vissza könyvtárosnak a kötetet, mintha a fogam húznák és ilyenkor lelki szemeim előtt megjelenik az a kép mikor az embernek egyenként kell lefejteni az ujjait a könyv gerincéről. Mert nálam, ha egy könyvet először olvasok és még tetszik is, akkor nekem az a kötet kell, aminek a lapjait én pörgettem és az én kezem maszatolt (természetesem pusztán elméleti síkon, mert a könyv ugye szent és sérthetetlen). Hiába veszem meg a boltban ugyanazt történetet, nem azt "tettem magamévá" és olyan mintha megcsúfolnám az előzőt azzal, hogy  ugyanaz a történet áll a polcaimon érintetlenül. Fájón él még benne a gimnáziumi időkből az Arany virágcserép megsárgult lapos, újrakötött megviselt kis példánya, amit egy délután alatt egy ültő helyemben olvastam ki. Hiába vettem meg utána a történetet egy vadiúj diákkönyvtáros ropogós lapú könyvecskében, sokszor eljátszadoztam a gondolattal, hogy megkérem a könyvtárosunkat, hagy cseréljem ki a régit az újjal. De amint felsejlett előttem a mogorva könyvtáros néni arca rögtön el is vetettem az ötletet. Az ilyen esetek kivédésére, mostanság pedig  egy egy könyvet csak ízelítőbe kérek kölcsön vagy kölcsönzök ki. Legutóbb az Outlandert kértem kölcsön Rózi barátnémtól, szigorúan azzal a szándékkal, hogy csak beleolvasok és ha tetszik megveszem. Az olvasás közben nagyon nagy önuralomról tettem tanulságot, mikor is megálltam a 100. oldalnál. Azóta már sokszoros újraolvasásnak esett áldozatul az említett alany.
Ezekből tehát kitűnik, hogy könyvek terén nagyon féltékeny típus vagyok és inkább szeretem a saját gyűjteményemben tudni az adott kötetet, mint arra gondolni, hogy az a mese, amin olyna jól szórakoztam, most éppen másnál van, aki lehet hogy meg sem becsüli annyira. Úgyhogy egy szavazat részemről a könyvvásárlás mellett.
Ez a mániám könyvsorozatok esetében elég megterhelő sajna a pénztárcám szemszögéből. Habár ahogy végignézek a polcon elég sok sorozat pihen ott békés nyugalommal, mégis azt kell mondjam, nem vagyok folytatás párti. Egyáltalán nem. Sokkal inkább szeretem az egykötetes kerek befejezett és lezárt történeteket. Amit egymagában megfogok és vihetek magammal és nem kell hozzá egy kisebb platós IFA a mozgatáshoz, és elfér a táskámban. Tudom ez mind kényelmi indok, de ha figyelembe veszem azt, hogy manapság egyre ritkább az egykönyves szerző, mármint az olyan aki nem sorozatban gondolkodik. Tudom, hogy a kiadók és mindenki más is a profitra megy, de kiráz a hideg az olyanoktól akiknél több könyvön keresztül sem történik semmi érdemleges, és húzzák a sztorit mint a rétes tésztát. Na nem, köszönöm szépen. Nem szólva a színvonalról, ami nagyon sok sorozatnál olyan ingadozó, mint manapság a svájci frank. Szép példa ide az Anita Blake-sorozat.  Nem arról van szó, mert szeretek belehelyezkedni egy egy főhős bőrébe és nyomon követni a sorsa alakulását, de nagyon meglátszik, ha valaki pusztán a kiadó nyomására vonszolja végig a szerencsétlen szereplőt különböző helyzeteken. Jah és még azt is megemlíteném, hogy azok a szerzők, akik minden könyvükkel egy teljesen új világot ébresztenek és állítanak fel, az én meglátásomban előnyt élveznek. Több fantázia, szélesebb világkép és hasonlók. Mondjuk sorozatos téren nagy kivételek Tolkien, Rowling, Görgey Etelka, Collins és Stiefvater (bár nála is inkább azt mondom, hogy a Shiver az egy kerek egész és ott abba is hagyhatta volna). 
Ennyit tehát a második hét pótlásáról. Kicsit megkésve, de annál nagyobb kedvvel.