"Ez nem olyasfajta hely volt - legalábbis első ránézésre- ahol emberek szoktak eltűnni."
Hümm... Hogy teljesen őszinte legyek, most bizony fogom a fejem, hogy mit is kéne írnom, szuper, de az túl elcsépeltnek és semmit mondónak hangzik. Csak a skóciai táj képe ugrik be, ha rá gondolok. Nagyon sokáig szemeztem a könyvvel, de sosem jutottam odáig, hogy rászánjam magam az olvasásra. Aztán Rózinál megláttam, és azt is, mekkora lelkesedéssel beszél róla, ha kérdezem, így aztán belevágtam én is. Nem csalódtam. A könyv a maga kilencszáz-valahány oldalával egész vaskosnak mondható, de a történet olvasása közben ezt csöppet sem éreztem hátránynak. Viszonylag lassan haladtam vele a zh-k és beadandók között 5-6 napba is beletelt, de nagyon nem bánom. Kellemes kis utazás volt a nyirkos és esős Skót Felföldre.
"1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen "sassenach" lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön...Urunk 1743. évében."
Cselekményt tekintve itt is időutazás ténye forog fönn, de semmilyen különleges képességet ne képzeljünk a főhősnek. Claire pusztán rosszkor volt rossz helyen. Egész pontosan a Felföld egyik kőkörén Beltane (a tavaszi napéjegyenlőség) idején átsétál, aztán hipp-hopp majd egész pontosan 200 évvel hamarabb találja magát. A klánháborúktól és a közelgő jakobita felkelésektől fenyegetett Skóciában. Mesés helyszínek, kidolgozott szereplők, korhű cselekmények. Ami az egészben nagyon tetszett, hogy Gabaldon hitelesen adja vissza a XXVIII. századi embereket, világot és szokásokat, hiedelmeket. Az udvari élettől, a gyógyításon át, egészen a boszorkány perekig. Hazafiasság, a nyers erő és a családi kötelékek rendíthetetlen megnyilvánulása a csatákban, ütközetekben. Az emberi brutalitás és gonoszság felvillantása, majd a mindezek mellett mindig utat mutató szeretet. Igazi időutazás!
Nagyon tetszett a könyv és a régi mindennapi élet leírásai. Ami miatt viszont levontam egy pontot, az az, hogy néha nekem túl sok volt a 'szenvedély'. Bár az lehet az is, hogy mostanra kissé érzékenyen veszem az ilyen témájú történeteket. De teljes egészében véve, akkor és ott pont az kellett ahhoz, hogy elsimuljon egy-egy történés. Mondhatni úgy is, hogy egy halál közeli élmény után ott keres az ember megnyugvást és vigaszt, ahol tud és ahol feloldozást talál.
Összességében egy remekbe szabott könyvet tart kezében az olvasó, ha rászánja az időt. Kiforrott az egész, és olyan mint egy nagy folyó. Néhol elragad és csak sodor magával métereken át, hogy máshol pedig csendesen csörgedezve elringatja a fáradt elmét. Jó, lehet, hogy kicsit túl sok ez a rengeteg hasonlat, de annyira és annyira megfogott az Outlander. Olyan régen nem olvastam már egy olyan igazi, ízig vérig jó történelmi regényt és ez végre olyan! Megmarad, magával ragad, elgondolkodtat. Úgyhogy történelem, pipa; izgalom, pipa; brutalitás, pipa; szerelmi szál, pipa! Ergo, csillagos ötöst neki!
Hajrá emberek, csak olvassátok, olvassátok bátran! Én csak ajánlani tudom. :)
Így a végén megemlíteném, hogy ez is egy sorozat bevezető része. Azt hiszem, hogy eddig 7 rész jelent meg és idén jön a nyolcadik, de ha rosszul tudom feltétlenül javítsatok ki!
A hangulathoz leginkább Loreena Mckennitt-et vagy a Secret Gardent képzeltem el és itt egy kis zene. Nekem a Leoch kastélyában, a nagyteremben tartott vacsorák utáni történetek jutnak eszembe róla. (tessék ám végighallgatni!)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Farkas Veronika, 2010
Örülök, hogy neked is tetszett. :)
VálaszTörlésNagyoon! Úgyhogy már most érzem, hogy a puhaborítósat keményre kellene cserélni, mert azt hiszem ez többször lesz olvasva! :)
VálaszTörlés